A szeptemberi újrakezdés — túléltük az első hetet

Szeptember elsején mindig ugyanaz történik velem és szerintem az emberek többségével is. Nézem a naptárt, és egy pillanatra ledöbbenek, hogy már kezdődik az iskola szezon, hogy hivatalosan is ősz van, a nyári dekorációk már akciósak az üzletben és kint vannak az őszi és a karácsonyi csecsebecsék… majd próbálok nem kétségbe esni és azt mondogatom magamnak, hogy év végéig még "sok" idő van és minden eddig halogatott tervet meg fogok tudni valósítani vagyis csak szeretném.. (Ne aggódj, ezt eddig minden egyes évben eljátszom, ez teljesen normális nálad is.) 

Új rutin, új tervek, új időbeosztás… hat ponttal induló reggel, edzés minden második nap, lefekvés szigorúan este tízkor, rendszeres olvasás, fejlesztés, tanulás. Aztán pár nap múlva pontosan ott tartok, ahol augusztusban voltam, mert teljesen kimerültem már az első héten — de legalább még egy kicsit rosszabbul is érzem magam miatta, mert most sem sikerült. Az a bizonyos kritikus kis belső hang… ő bizony ősszel is ott van veled, nem ment el nyaralni és minden reggel még pluszba szembe néz veled a tükörben.

A reset, amit pár napig bírtam

Túltoltam, mint mindig. A hét végére már nem tudtam tartani a rutint, túl sok mindent vártam el magamtól. Munkahely, napit 10.000 lépés, heti két futás, tanulás, fejlőséd, fejlesztés, főzés, háztartás, alvás… és itt még nem voltak programok. Nem volt család se barátok — előre, egész hétre betábláztam magam munka utánra, mint egy projektet a munkahelyemen. Ha futni nem mentem, akkor hazagyalogoltam a munkahelyről.. igen jól olvastad, munka utána, kimerültem a millió fokban én még nehéz táskával sétáltam haza 50 percet, csak hogy a lepésszám meglegyen.

Hétfőn még pontosan tartottam magam hozzá, és büszke voltam magamra, hogy igen talán most jól sikerült mindent összetenni, picit húzós, de még tartható. Csütörtökön már csak az ébresztőt hallottam meg, a beállított háromból az egyiket (és persze nem az elsőt) a többit kezdtem elengedni, mert teljesen kimerültem estére — az új munkahely felemésztett minden energiát, még nagyon sok folyamatot kell megismernem és alkalmaznom. 

Péntekre már csak a túlélésre mentem.. alig vártam, hogy vége legyen a napnak, csak néztem a telefonom, hogy mikor lesz már 17:00, hogy hazamehessek aludni. Hazaértem, mostam, persze a mosógép ajtaja nem nyílt ki, így indítottam még egy rövid programot és ment az izgulás, hogy vajon mennyivel később fogok tudni aludni menni, amíg vártam feküdtem és egy hangos belső kritikus ismét megjelent, aki közli, hogy megint elszúrtam.

Amit rosszul csináltam

Utólag pontosan látom, mi ment félre. Egyszerre akartam megváltoztatni mindent — mintha a munka önmagában nem lenne elég nagy változás. Egyetlen kihagyott nap után kezdtem picit feladni az egész rendszert, nem csak azt az egy szokást, amit épp nem sikerült tartani.. jött a bűntudat, hibáztatás és az egész hét egy katasztrófa lett, mert hagytam elengedi a dolgot. Persze millió kifogást ki lehetett találni, a sulikezdés miatti forgalom, a meleg .. stb.

És állandóan másokhoz hasonlítottam magam. Szeptember elején mindenki szeptemberi reset-videókat posztol, ahol tíz nap alatt megváltozik egy egész élet. 90 nap kell egy új szokás kialakításához. Én meg ott ültem a csütörtök este, kimerülten az új munkahelyről hazaérve és azt éreztem, hogy már megint lemaradok valamiről, amit mindenki más állítólag simán megcsinál.

Ami végül tartósnak bizonyul

Amit most megterveztem, sokkal kevésbé látványos, de reálisan végig gondolva, még akár jó is lehet. Három dolog vettem figyelembe igazán:

• Egyszerre csak egy új szokás. Szeptemberben nem az egész reggelt cseréltem le, csak annyit vállaltam, hogy lefekvés előtt kikészítem a másnapi ruhát és a táskát. Ennyi. Amikor ez már automatikus lesz, hozzátettem a következőt.
• A minimum verzió. Ahelyett, hogy "20 perc mozgás" a cél, azt írtam le, hogy "felveszem az edzőruhát". Ha csak az sikerül, az is számít — a legtöbbször innen már megmozdulok, de a napnak nem az a tétje, hogy lefutok-e öt kilométert.
• Este dől el a reggel. Rájöttem, hogy nálam soha nem a reggeli elhatározáson múlik semmi — azon múlik, hogy előző este mit készítek elő. A reggel csak végrehajtja, amit az este eldöntött. Nincs annál rosszabb, mit mikor állsz a szekrény előtt és előjön a "nincs mit felvenni" érzés, de közben látod, hogy megannyi lehetőséget tárol a szekrényed.

Első hétvégén adtam magamnak egy kis plusz időt, hogy ténylegesen ki tudjam magam pihenni. Összegeztem a heti tevékenységeket mi sikerült és mi nem… hol kell változtatnom, mi az, ami belefér normális keretek között 24 órába. Sőt még egy költségvetési táblázatot is elkészítettem, hogy pontosan tudjam mire költök és hol tudom visszább venni a kiadásokat. Pepecselősen haladt, de nem találtam olyan változatot a neten, ami nekem 100%-ban megfelelt volna. 

Nyilván mindenki másképp gondolkodik, mindenkinek más a fontos, de talán jobb is, hogy magam raktam össze, mert így tételenként látok mindent és értek mindent. Hát igen.. akarva vagy akaratlanul is felnőttünk, mert mikor meséltem erről a barátaimnak ők is azt mondták, hogy ez milyen jó ötlet és átbeszéltük kinek hogy néz ki, mik a tételek és merítettünk egymás táblázataiból ötleteket.

Ha most még neked is kaotikus a szeptember eleje…

Most szeretnél is 625. alkalommal nekifutni az újrakezdésnek és te is szeptemberben próbálsz változtatni az életstílusodon és még ki akarod maxolni az év hátralevő részét — legyen az egy munkahelyváltás, egy nehéz időszak utáni újrakezdés, vagy csak az érzés, hogy végre rendbe kellene tenned a napjaidat — szeretném, ha tudnád: nem attól bukik el egy rendszer, hogy nem vagy elég fegyelmezett. Attól bukik el, ha egyszerre próbálod megváltoztatni azt, ami hónapok alatt sem alakult volna ki magától. Bármennyire is nehéz elfogadni, sajnos egy nap alatt nem tudjuk megváltoztatni az életünket, a rendszereinket, a mindennapjainkat. A kis, szinte nevetségesen (de tényleg) egyszerű dolgok azok, amik tényleg megmaradnak és idővel az életed részévé válnak. 

Nem baj, ha a folyamat lassú és nem úgy halad, ahogyan te szeretnéd, hogy haladjon. Semmivel nem vagy elkésve, sem most sem év végén, sem máskor. A lényeg az, hogy mindent kis lépésekben tegyél meg és csakis magad miatt, nem mások miatt, nem a szomszéd vagy a munkatársak miatt, sőt néha még a családdal is szembe mehetsz, ha úgy hozza a helyzet. Az a fontos, hogy te legyél saját magad jobb verziója és hidd el, ezekkel a kis lépésekkel fogod tudni a többieket is motiválni kürölötted.

Neked mi az, ami eddig minden szeptemberi újrakezdésnél megbukott? 

Saját élmény, AI-jal csiszolt szöveg.