Hétköznapokon rendszeresen megy a rutin. Aztán jön a péntek este, és szombaton már nincs semmi. Alvásbefőzés, késői reggeli, a nap csak elfolyik – és vasárnap este ott állsz azzal az érzéssel, hogy valahogy nem pihentél, de el is telt a hétvége.
Összes bejegyzése
A mozgáshoz való viszony sokak számára tele van teherrel. Kellene. Muszáj. Már megint kihagytam. Ha nem csinálom minden nap, akkor semmi sem ér. Ha nem fáj, akkor nem számít.
Az esti rutin nem egyetlen lépés, amelyet megcsinálsz, és kész. Az idegrendszer leállása egy folyamat – és mint minden folyamatnak, ennek is vannak fázisai.
Felcsörög az ébresztő. Kinyitod a szemed. Az első gondolat: még öt perc. Aztán felkelsz – és azzal a nehéz, ólmos érzéssel indítod a napot, hogy már reggel ki vagy merülve.
Sokan külön gondolnak a reggeli rutinra és az esti rutinra. Két dolog, amelyet ha sikerül, örülünk. Ha nem, baj van. De mi van, ha a kettő nem két különálló szokás – hanem egy kör?
Este lefekszel. Csend van. Az ágyban ott vagy, fáradt vagy – de az agyad nem állt le. Gondolatok jönnek: holnapi teendők, megoldatlan helyzetek, félbehagyott mondatok. Forgolódsz. Nézed a mennyezetet.
A testápolás szóra sokan a polcokon sorakozó krémekre gondolnak. Egy kötelező lépésre az esti rutin végén, amit vagy csinálunk, vagy nem – és különösebb következménye nincs, ha kimarad.
Ha valaki azt mondja, legyen esti rutinod, az elsőre úgy hangzik, mintha egy újabb feladatot adnának a listádhoz. Pedig pontosan az ellenkezőjéről szól: nem csinálni több dolgot, hanem csinálni kevesebbet – de szándékosan.
Az este nem csak az alvás előszobája. Az este az egyetlen időszak a napban, ahol valóban a tiedé az idő – és amit ilyenkor csinálsz magaddal, az meghatározza, hogyan ébredsz másnap.
Felcsörög az ébresztő. Kinyitod a szemed. Az első gondolatod: még öt perc. Aztán még öt. Aztán felkelsz, és azzal a nyomasztó érzéssel indítod a napot, hogy már reggel ki vagy merülve – annak ellenére, hogy aludtál.