Amit a testem tudott, mielőtt én még hittem volna benne

Január óta valami megváltozott. Nem az életem – a szervezetem. 

Azt hittem, akkor fogom tudni, hogy jó döntés volt, ha meglesz az új munkahely. Ha rendbe jön az élet. Ha eltűnik a bizonytalanság.

Ehhez képest a testem hamarabb tudta.

14 év

14 éves korom óta küzdöttem ezzel. Gyógyszer nélkül soha nem volt rendben – hol volt, hol nem volt, követhetetlen volt. Az orvos is csak annyit tudott mondani, hogy figyeljük meg, mit produkál a szervezetem gyógyszer nélkül.

Sejthető volt a válasz. Évek óta ugyanaz volt.

Januárban mondtam fel. Nagy stressz előzte meg – tipikus év vége, ahogy minden vállalatnál szokott lenni. De már a felmondás beadásakor valami megváltozott bennem. Nem az életem rendeződött – csak a stressz szűnt meg. Csak az a napi, nyomasztó teher ment el, amit annyira megszoktam, hogy már észre sem vettem.

Februárban, napra pontosan, megjött.

Először azt hittem, véletlen. Aztán megjött újra. Aztán megint.

Január óta tartja ezt a szervezetem.

Nem oldódott meg minden

Fontos, hogy ezt mondjam el: nem oldódott meg minden.

Az álláskeresési bizonytalanság azóta is ott van. Nem találtam meg az új helyet, nem rendeződött minden szépen és filmszerűen. Sokszor még mindig ott van a gyomromban az a szorítás, amikor megnyitom az álláshirdetéseket.

Mégis a testem elkezdett gyógyulni.

Ez azt jelenti, hogy nem a külső biztonság hozta vissza a rendet. Hanem a belső stressz eltűnése. A napi harc, a napi feszültség, a napi érzés, hogy nem jó helyen vagyok – az volt az, ami 14 éven át megakadályozta, hogy a szervezetem rendesen működjön.

Nem a megoldás gyógyított meg. A probléma eltávolítása.

Amit a stressz csinált a testeddel

Sokszor halljuk, hogy a stressz árt. De hajlamosak vagyunk ezt elvont, távolinak érzett dologként kezelni.

Holott a test nem hazudik.

A krónikus stressz – az a fajta, ami nem egy nagy eseményből jön, hanem naponta, lassan, éveken át épül fel – beleavatkozik mindenbe. Az alvásba, az emésztésbe, az immunrendszerbe, a hormonrendszerbe. A tested folyamatosan készenléti állapotban van, mert az agyadnak úgy tűnik, veszélyben vagy.

És ha sokáig tart, már el is felejted, hogy volt másképp is.

Én elfelejtettem. Azt hittem, ez vagyok én. Hogy ez az én testem működése.

Nem volt az.

A meglepetés

Amikor először rájöttem, hogy valami változott – meglepődtem.

Nem örömteli, könnyű meglepetés volt. Inkább olyan, amilyen az, amikor valamit elvártan rossz irányba indulsz, és egyszer csak mégis más jön.

Várj. Ez most tényleg rendben van?

Sokáig nem mertem hinni neki. Hátha véletlen. Hátha csak egyszer. Hátha jön megint a régi.

De nem jött.

És lassan elkezdtem érteni, hogy a döntésem – az a döntés, amit B terv nélkül, félve, remegve hoztam – megmentette valamit belőlem, amit évek óta elveszettnek hittem.

Ha a tested jelez, figyelj rá

Nem mindenkinél fog így kinézni. Nem mindenkinél fog ennyire egyértelműen megmutatkozni.

De ha évek óta küzdesz valamivel – álmatlansággal, fejfájással, emésztési problémákkal, ciklusproblémákkal, örökös fáradtsággal – és ezek mellé ott van egy munka, egy kapcsolat, egy helyzet, ami naponta stresszel: lehet, hogy a kettő összefügg.

A tested nem véletlenül jelez. Csak mi nem mindig hallgatunk rá.

Én sem hallgattam sokáig.

Most figyelek.

Van olyan testi jeled, amit régen figyelmen kívül hagytál?