A tévé, ami két évig állt bekapcsolatlanul — és a projektor, ami azóta minden este megy
Két évig állt a nappalimban egy hatalmas tévé, amit talán évente kétszer kapcsoltam be. Rendesen be se volt kötve — csak állt ott, mint egy bizonyíték arra, hogy "felnőtt módon" van berendezve a lakás, amit bérlek. Aztán egy nap jeleztem a tulajnak, hogy szükségem van egy home office sarokra és el kéne vinni. Szerencsére pár napon belül sikerült ezt megoldania. Tudod mit vettem helyette? Valamit, amin most minden este Marióval, Batmen-el, Aladdin-al harcolok. Ha két éve ezt mondja nekem valaki, biztosan kinevetem.
Miért kellett a sarok
A home office sarok nem egy szeszélyből jött ötlet volt. Éveken át egy magasított étkezőasztalnál dolgoztam, mert nem volt hova mást tennem — és nap végére mindig ugyanott fájt: a derekam, a nyakam, minden porcikám. A tévé nem az enyém volt, de a hely, amit elfoglalt, igen — és egyszerre nem fért el benne egy alig használt bútordarab és egy rendes, ülhető munkasarok.
Millió és még annál is több asztalt kerestem a neten, mire megtaláltam azt, amivel elégedett vagyok. Érdekes az élet, mert korábban elképzelni nem tudtam, hogy nekem valaha lesz egy elektromos, állítható asztalom, aztán tessék... itt van velem a pici lakásomban.
A projektor, amire régóta fájt a fogam
A tévével ellentétben a projektort tényleg akartam — évek óta halogattam, mert "felesleges luxusnak" éreztem. Az ágyból nézni egy-egy filmet, otthoni mozi-hangulatot csinálni magamnak: ez az a fajta vágy volt, amit mindig könnyű elnapolni, mert nem tűnik szükségesnek. Pedig pont ott volt a különbség a két dolog között: az egyiket azért van meg, mert úgy illett, a másikat azért, mert tudtam, hogy tényleg fogom használni. Az eredmény magáért beszél.
Az első este
Emlékszem, ahogy először felraktam a fehér falra, és nem igazán tudtam, mire számítsak. Bekapcsoltam, és egyszerre ott volt egy hatalmas, éles kép, ami betöltötte az egész szobát. Aztán rábukkantam a játéktárra — és onnantól nem volt visszaút. Simán éjfélig fent maradtam azzal, amivel a régi tévé két év alatt sosem tudott: tényleg lekötött. Igazából tudtam, hogy vannak rajta játékok, de sosem gondoltam azt, hogy én ezzel ténylegesen játszani is fogok. Egyből beszippantott.. és imádtam.
Amitől piedesztálra emelem
És itt jön a rész, amitől ez nálam nem egy mezei projektor-történet: több ezer beépített Nintendo-játék van rajta. Amikor ezt felfedeztem, kimondhatatlanul boldog voltam — kicsit olyan érzés, mintha újra gyerek lennék, pláne most, hogy jön az ősz. Nem szégyellem: van, hogy este inkább Mario-zom, mint hogy bármi "hasznosat" csinálnék. Mondhatnám valahogy úgy is, hogy ezzel jutalmazom meg magam az este. Bár természetesen lehetne 1 000 meg 10 000 más feladatot is csinálni épp, de néha úgy érzem jó lenne picit megállni. Picit kiszakadni a kötelességek alól.
A munka utáni idő itthon, nekem valahogy másodpercek alatt elillan. Lépek kettőt a lakásban és már azt veszem észre, hogy megint lassan éjfél van és mennem kéne aludni. Furcsa érzés ez. Néha szívesen megállítanám az időt, hogy több időm legyen magamra munka után, de ezt sajnos még nem találták fel.. (még)
A róka-fészek
Ez az, amiért az ősz most nekem nem a sötétedésről szól, hanem erről: esténként megépítem magamnak a saját kis "róka-fészkemet" (tudom, hogy viccesen hangzik, mert az is) az ágyon, pléd, puha köntös, nasi, tea, projektor, csend — és kiélvezem, hogy azt csinálhatok, amit csak akarok. Nincs elvárás, nincs teljesítendő lista. Csak egy fénykúp a sötét szobában, és egy este, ami tényleg az enyém.
Remélem azért picit te is érzed, hogy a fő fókusz, most kicsit sem a projektorról szól. Hanem arról, hogy van különbség aközött, amit "illik" tartani otthon, és amit tényleg használni fogsz — és hogy ennek felismeréséhez néha egy fájó hát és két év porosodó tévé kell. Hát na... "jó munkához idő kell a rosszhoz meg még több... " ahogy tartja a mondás. Legközelebb, amikor valamit halogatsz, mert "felesleges luxusnak" tűnik, érdemes eltűnődnöd:
Vajon ez a fajta luxus, vagy az a fajta, amit minden áldott este használnál?
Neked mi az az apró dolog, amit már rég halogattál, mert feleslegesnek tűnt — pedig ha ott lehetne a birtokodban, akkor minden este használnád?
Saját élmény, AI-jal csiszolt szöveg.